„Az arab tavasz célja, azaz az erőszakos »liberális demokráciaexport« csődöt mondott. Bebizonyosodott, hogy az iszlám egyszerűen nem kompatibilis a liberális demokrácia szabályaival, nem tudja és nem is akarja befogadni a szabadságjogok nagy részét. Sőt, a hatás ellenhatásba váltott, az akciót reakció követte. Az erőszakos beavatkozás erőszakosabb ellenállást váltott ki, és csalódott milliókat taszított a szélsőséges iszlám szervezetek keblére. Kiprovokálta a világszintűvé váló erőszakos, véres dzsihádot. (Holott maga a dzsihád nem feltétlenül kell, hogy erőszakkal párosuljon.) Így elmondhatjuk, hogy az Egyesült Államok és annak vezetése felelős azért, hogy egyáltalán a nyugati világ és az iszlám mély szembenállása kialakult. Így voltaképp égbekiáltó álszentség, amikor Obama a muszlimok jogainak megvédéséről és a békés együttélésről beszél. Hiszen neki is oroszlánrésze volt abban, hogy egyáltalán kialakult ez a fajta szembenállás. Másrészről pedig, ha már ez az ellentét így kiéleződött, Obama megszólalása igencsak vérlázító »sajátjai« számára. Mintha a civilizációk egymással szemben állásában az ellenség jogai mellett állna ki, míg a »sajátjait« cserbenhagyja. Ez pedig felér egy haza- vagy pontosabban civilizációárulással.
Főként, ha közben a Közel-Keleten keresztény családokat, férfiakat, nőket és gyermekeket gyilkolnak meg hitük miatt. Ki fog az ő jogaikért síkra szállni? Ki fogja őket megvédeni? Európa? Amerika? Obama?
Kifordult világ ez! A nyugati civilizáció morális válságba került, és annak politikai vezetői nemhogy önvédelemre rendezkednének be, de még az ellenség jogaiért állnak ki. Beszédes, hogy amíg a ramadán kezdetén Obama hangzatosan kiáll a muszlimok mellett, húsvétkor arra szólította fel a keresztény közösségeket, hogy szeretettel válaszoljanak a terrorra; hálaadás napján a menekültek befogadására kérte az európai vezetőket, és a hagyományok szerint megkegyelmezett egy pulykának…”